„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, …”?

Nyárbúcsúztató – Őszköszöntő

           Akarsz-e verset palacsintára, prózát sült krumplira váltani? Akarsz-e olvasni, megfejteni, kipróbálni? Eltudsz-e merülni Weöres Sándor és József Attila világába? Ujjaiddal szeretnél-e papírcsillagot fonni, baglyot vagy pingvint készíteni újrahasznosítva WC-papír gurigát, színezni vagy festeni könyvjelzőt, asztalterítőt? Tudsz-e tüzet rakni és sütni szalonnát, kolbászt?

          Igen.  Nyárbúcsúztató – őszköszöntő várta a családokat az egykori iskola udvarán és termeiben, ahol ma közösségi tér és könyvtár szolgálja Ivánc apraja-nagyját. Ki belépett a kapun, kezébe könyvet kapott, majd olvasott. Kicsik és nagyok. És lettek szép pillanatok: a felolvasott vers meglepetés lesz, a veleméri templom fényrendszerét gyermekszobára kódolva fejtettük meg, egy recept kapcsán matematikai kihívásra bukkantunk – hogyan harmadolunk egy tésztalapot, s hajtjuk a bal harmad után az egészre a jobb harmadot. A téma kötetlen volt, az olvasnivaló szabadon választott. A legegyszerűbb aforizmától a drámarészletig bármit kezébe kaphatott a látogató. A kicsiknek anya és apa olvashatott, maguk a keménylapost lapozgathatták a szőnyegen a verőfényes délutánban. Egyetlen kihívást kellett teljesíteni: olvasni.

          Az egyik jutalom a Tubolyné Balázs Nóra, Németh Lászlóné, Tarafásné Szuki Ilona, Vasné Horváth Katalin és Horváth Józsefné jóvoltából készített palacsinta-rengeteg volt. Utóbbi két hölgy a helyszínen bekavarta és sütötte is az édességet a gyermekek kedvére. Tölteléket sok családtól kaptunk, amit hálásan köszönünk. A másik ajándékot, – Králler Péter felajánlásából és türelmes munkájából – a tárcsán sült krumplit is jóízűen fogyasztotta mindenki.

          Varga Bence hangja csalogatta be a résztvevőket egy rendhagyó irodalomórára, amelyben a rímek, ritmus, zene játszotta a főszerepet. Bepillanthattunk Bóbitás költőnk életébe és munkásságába ismert és kevésbé ismert művein keresztül különleges megközelítésben. Elmerenghettünk azon is Születésnapunkra mi mily verset faragnánk, hogy népünket ne középiskolás fokon tudjuk tanítani, s Mama vajon minden költeményben ott rejtőzik-e? Végül közös éneklés, közös fotó és egy óriási IGEN kiáltás járta át az iskola falait, arra a kérdésre válaszolva: szeretnétek-e zenés irodalomórákat?  S valóban elég egy szál gitár, egy jó dallam, s természetesen a legjobb alapanyag, maga a vers. Weöres Sándor és József Attila 2026. szeptember 18-án egy felhőről mosolyogva nézett Iváncra.

          Ajtony Anitának, Marika néninek (Horváth Józsefné) és Huginak (Tarafásné Szuki Ilona) külön köszönöm, hogy a kézműves foglalkozásokban részt vettek (kitalálás, anyaggyűjtés, megvalósítás)! Szakkörös tagjaink – mert ők mindnyájan azok – rögtön meg is beszélték, hogy csütörtökönként lesz újra szakkör.

          Köszönöm Mónikának, Kristófnak és Krisztiánnak, Nándinak, Péternek az előkészületekben és utómunkában, tűzrakásban nyújtott rengeteg segítséget! Örülök, hogy végül ők is beszélgettek a tábortűz körül, ahogy az asztaloknál a családok. Csendes, barátságos, tartalmas volt az este, mert este volt már, mikor lebontottuk a sátrat és azzal a bogárral tértünk nyugovóra, amit István kérdezett: lehetne máskor is hasonlót szervezni?

          A program a Berzsenyi Dániel Könyvtár KSZR (Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer), Ivánc Község Önkormányzata és a segítők, családok hozzájárulásával és támogatásával valósulhatott meg.  

További képek a galériában.

(ág)